Ha meghalljuk a mesterséges intelligencia kifejezést, akkor jobb esetben egy kedves robotasszisztens, rosszabb esetben a Terminátor gépei jutnak eszünkbe. Jelenleg azonban mind a kettőtől nagyon távol áll ez a technológia, öntudattal pedig még egyáltalán nem rendelkezik. A mesterséges intelligencia olyan programokat takar, amelyek képesek önmaguk fejlesztésére és saját algoritmusaik átalakítására a megszerzett tapasztalatok alapján – egyszóval tanulnak. 

A mesterséges intelligencia legnagyobb előnye, hogy óriási mennyiségű adat feldolgozására képes, amivel olyan kimutatásokat tud készíteni, melyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Emellett képesek átvenni az emberektől bizonyos feladatköröket, felszabadítva őket a monoton, önismétlő munkák alól. A gépi tanulással képzett mesterséges intelligenciát rengeteg helyen alkalmazzák, például az okostelefonokon is. A hangfelismerő szoftvereket vagy a keresőprogramokat mind MI-k hajtják, a folytonos használattal pedig egyre fejlődnek és hatékonyabbá válnak.

A hasznos, mindennapi életünket megkönnyítő funkciók mellett azonban mára már alkotni is képesek az MI-k. Az elmúlt években többször is találkozhattunk a mesterséges intelligenciával kapcsolatos hírekkel, melyek a képalkotói készségekről szóltak: egy amerikai alkotói pályázaton például MI által készített művet díjaztak, egy isztambuli művész pedig a mesterséges intelligencia segítségével készítette el fiatalon elhunyt hírességek elképzelt, időskori fotóit.

Az MI tudását, képességeit alkalmazni kezdték a zeneszerzésben is. Hasznosnak bizonyult, hogy a gép felgyorsítja a munkafolyamatokat, viszont az alkotás öröme megmarad a szerző számára – hiszen maga az alkotásvágy nem ébred fel egy gépben, a folyamatot mindig ember indítja el. Mesterséges intelligenciával végtelen hosszúságú zenei háttér generálható – például videójátékok zenei aláfestésére.

És hogy milyen is egy elképzelt filmzene, amit a mesterséges intelligencia készít? Számos példát találhatunk már az interneten, például az AIVA (Artificial Intelligence Virtual Artist, azaz mesterséges intelligenciával ellátott virtuális asszisztens) által generált zenét: 

A mesterséges intelligencia segítségével javítható a digitális zenék hangminősége is. Az MI-technológia használatával – valós időben – reprodukálni lehet a hangtömörítés során elvesztett magas frekvenciájú hangokat és egyéb akusztikai részleteket. Egy más irányú MI-fejlesztés, a Pixelplayer képes akár 20 különböző hangszert is elkülöníteni egy Youtube videóból, majd egy kiválasztottat felhangosítani, míg a többit lehalkítani, ezzel segítve a zenetanulást.

A mesterséges intelligenciák esetében megkülönböztetünk erősebb és gyengébb fajtákat. A gyengék egy konkrét, specifikus dolog végrehajtására jöttek létre. Ilyenek az ipari robotok vagy a digitális asszisztensek, mint az Apple Sirije vagy az Amazon Alexája. Az erősek képesek a megismert tudást más területeken is alkalmazni, hogy maguktól találjanak megoldást olyan témákban, amelyekben még nem feltétlenül képezték őket. Az erős MI-k már akár át is mehetnek a Turing-teszten, amit a technológia atyjáról, a XX. század első felében tevékenykedő Alan Turing matematikusról neveztek el. A teszt lényege, hogy ha egy ember egy másik emberrel és egy MI-vel beszélget, és nem tudja eldönteni, hogy melyik melyik, akkor a program átment a vizsgán.

A mesterséges intelligenciának négy szintje van. A reaktív gépek nem rendelkeznek saját memóriával és feladatspecifikusak. Ilyen például Deep Blue, az a sakkprogram is, ami a ’90-es években legyőzte Garry Kasparov sakknagymestert. Deep Blue azonosítani tudja a bábukat, tud előrejelzéseket alkotni, de memória híján nem tudja felhasználni múltbéli tapasztalatait a jövőbeliekhez. A korlátozott memóriájú intelligenciák ennél egy fokkal fejlettebbek, és erre alapozzák például az önvezető autók döntéshozatali folyamatait is. 

A harmadik és negyedik típus egyelőre még csak elméleti: a következő szint az lenne, amelyik felismeri az emberi érzelmeket és képes szimulálni azokat, majd ezek alapján döntéseket hozni. Ez lehetővé tenné, hogy az ember különböző érzelmi állapotát is figyelembe véve reagáljon az adott helyzetre. Az utolsó szint pedig az öntudatos MI, ami tisztában van saját létezésének mivoltával – a sci-fi-filmek előszeretettel használt alanya. Ez azonban még csak az igen távoli jövő számunkra.