Sharenting: Hogyan (ne) posztoljunk gyermekünkről a közösségi médiában?
A közösségi média különböző platformjain egy kattintással könnyen megoszthatunk bármit ismerőseinkkel vagy akár az egész világgal – ez ugyanakkor számos kockázatot is rejthet. A UNICEF adatai alapján egy 12 éves gyerekről hozzávetőlegesen 1300 fénykép található az interneten, ezek a fotók pedig bárki által felhasználhatók, így könnyen kerülhetnek illetéktelen kezekbe, illetve válhatnak visszaélés alapjává.
Ha 1 perce van
A felelősség szülőké
Mi sem természetesebb, hogy szülőként, nagyszülőként mindennél büszkébbek vagyunk gyermekeinkre, unokáinkra. Régebben még a pénztárcánkban őrizgetett képeket mutogattuk egymásnak a családtagjainkról, az internet és a közösségi média térhódítása azonban ezt is átformálta. Ma már gyakran az interneten osztjuk meg családi eseményeinket, szeretteink sikereit. Ugyanakkor az örömteli pillanatokban nem mindig gondolunk arra, hogyan is formáljuk ezzel szeretteink digitális lábnyomát, milyen képet festünk róluk (gyakran beleegyezésük vagy akaratuk ellenére) az online világban.
Ha egy képet megosztunk, az attól kezdve másolható, letölthető, másokkal megosztható, akár úgy is, hogy mi nem is tudunk róla. A gyerekfotók közzététele több szempontból is aggályos. Naponta láthatunk esti fürdetés közben vagy nyaralás alatt a vízparton meztelen gyerekekről készült képeket a neten. Arra viszont sokan nem gondolnak, hogy akár olyan emberek is láthatják ezeket a képsorokat, akik kifejezetten ilyen képekre vadásznak abból a célból, hogy a fotót pedofil oldalakra töltsék fel. Ez természetesen az egyik legrosszabb forgatókönyv, de a veszélye fennáll.
A hazai jogszabályok értelmében a szülő az, aki a gyermekkel kapcsolatos dolgokban dönt, így arról is, hogy megosztja-e a közösségi oldalon a gyermeke fényképét, és ha igen, kikkel. Ezért kiemelten fontos, hogy tisztában legyünk a lehetséges következményekkel és tudatos döntést tudjunk hozni!
Ha van még 3 perce
Ami felkerült, fent is marad
Természetesen egy csecsemő véleményét nem lehet kikérni, de évekkel később a gyermeknek már lehet és valószínűleg lesz is véleménye a róla megosztott képekről. Ezt érdemes alapul venni, mielőtt a megosztásra kattintunk: mit szól majd hozzá kamaszként? Ha tehetjük, kérdezzük meg a gyermekünket, hogy szeretné-e, hogy azt az adott információt közzétegyük róla, beleegyezik-e ebbe. Ugyanis egy-egy meggondolatlan megosztás során könnyen sérülhetnek a gyermek személyiségi jogai, emberi méltósága. A szülő által aranyosnak gondolt kép egy kamasz számára később ciki lehet, alapot adhat egy kortárs, iskolai zaklatásnak.
Biztonsági kérdések is felmerülnek. A gyermekről közzétett ártatlannak vélt kép, de akár egy szöveges poszt is számtalan apró, de lényeges információt hordozhat, amit akaratlanul is megosztunk a nagyvilággal. Hol lakunk, hol és mikor nyaralunk, hová jár iskolába a gyerekünk, mit szeret csinálni, enni. Akár egy család napi rutinja is kirajzolódhat a megosztott tartalmakból, ami egyértelműen veszélyt jelent a gyermekre. Egy idegen számára ezek az információk segíthetnek a valóságban is közelebb férkőzni hozzá.
Mit lehet tenni?
- A radikális megoldás az, hogy a szülők egyáltalán ne osszanak meg tartalmakat a gyerekükről, mert a későbbiekben akár bajt is okozhatnak vele, ha azok illetéktelenek kezébe kerülnek.
- Lehetséges az is, hogy csak szűk körrel osztunk meg tartalmakat, és megszabjuk előre, hogy mit engedélyezünk és mit nem.
- Kompromisszumot jelenthet, ha a szülő átgondolja, hogy milyen képet tesz közzé, és pontosan hol, kik számára teszi láthatóvá azt.
- A nyilvános, azaz bárki (tényleg bárki) számára elérhető megosztás egyáltalán nem ajánlott.
- A Facebook már nagyon jó lehetőségeket kínál a speciális láthatóságra: létrehozhatunk egy zárt csoportot a családtagok, közeli ismerősök részére vagy egy olyan mappát, amihez szintén csak meghatározott személyek férhetnek hozzá.
- A gyermekünket meztelenül vagy más, kiszolgáltatott helyzetben (például betegen, nyűgösen, sírósan, bilin ülve) ábrázoló, méltóságát sértő fotókat ne adjuk közre.
- Amikor olyan képet posztolunk, amelyiken gyermekünk más kicsikkel együtt játszik, akkor a többi szülő engedélyére is szükség van.
- Biztonsági szempontból ajánlott szűrni a gyerekről megosztott személyes információkat, így nem tanácsos közölni a gyerek teljes nevét, születési helyét és idejét, lakcímét, iskolája, óvodája nevét.
- Alakítsunk ki magunknak szabályokat, ha mindenképp posztolni akarunk a gyermekünkről. Csak a hátulról lencsevégre kapott képeket tegyük közzé, olyanokat ne, melyeken látszik a gyermek arca. Sok híresség is követi ezt az elvet, inkább ezt kövessük, mint azt, amikor a celebek már a születés pillanatát is eladják a médiának.
Ha van még 5 perce
107 fotón szerepel, mire megtanul járni
Ausztriában már volt példa arra, hogy 18. életévének betöltésekor egy lány beperelte a szüleit, mivel azok – a lány többszöri kérése ellenére – nem távolították el a róla készült fotókat a közösségi oldalukról, sőt, újabbakat is megosztottak. A szülőnek joga van ahhoz, hogy szabadon kifejezhesse véleményét, szülői identitását, ugyanakkor kötelezettsége is, hogy gyermekét megóvja mind az offline, mind az online világ veszélyeitől, és ne sértse meg a magánszférához való jogát. A gyermek digitális lábnyomáért tehát a szülő is felelős, aki viszont jellemzően nem gondol bele egy-egy nagy lendülettel és alapvetően jóindulattal megosztott kép jövőjébe és az esetleges veszélyekbe, negatív következményekbe.
Egy kutatás szerint egy 2000 környékén született gyerekről átlagosan 107 fotó kerül fel az internetre még azelőtt, hogy egyáltalán járni tudna.
Ma már azon sem lepődünk meg, ha ultrahangos képet vagy egy újszülött (szó szerint) legelső pillanatait megörökítő fotókat látunk a közösségi oldalakon.
A #newborn-ra rákeresve az Instagram 14,6 millió fotót ad ki, ami azt jelenti, hogy több millió, számunkra ismeretlen személy újszülött babájáról nézegethetünk képeket
