A Vermonti Egyetem pszichiátriai tanszéknek kutatásában több mint 2000, 9 és 10 év közti gyermek vett részt. A kísérletek során a résztvevő videójátékos és nem videójátékos fiatalok kognitív teljesítményét és a véroxigén-szintjét vizsgálták, miközben memóriafeladatokat és más feladványokat végeztek.

Azt persze nehéz megfejteni, hogy a játékok maguk segítik-e a kognitív fejlődést, vagy eleve a fejlettebbek játszanak a játékokkal? A felmérés a különböző játéktípusok között sem tett különbséget, nem tudjuk tehát, hogy az akciójátékok ugyanolyan pozitív hatást fejtenek-e ki, mint a logikai-stratégiai műfajba sorolhatók. 

A kutatás eredménye azonban egyértelműen segíthet eloszlatni azt a hiedelmet, hogy a videójátékozás kizárólag káros, időpazarló hobbi volna. 

Azt már korábban is kimutatták, hogy egyes készségek fejlesztésére jótékony hatással lehet a képernyő előtti játék. Az észlelést, a figyelmet és a gyors döntéshozatalt a legtöbb játékban intenzíven használni kell, így ezek fejlesztésére alkalmas lehet a videójáték. A látásfolyamat egyik alapvető elemét, a kontrasztérzékenységet is erősíti, sőt akár a szemtengely-ferdülést előidéző tompalátás megelőzését is segítheti a rendszeres játék.

Nem mindegy persze, hogy hány évesen, milyen játékkal és mennyit játszik a gyermek vagy fiatal. Ebben a szülők segítségére lehet az egységes európai videójáték-korhatárolásra kifejlesztett PEGI-rendszer (Pan European Game Information: Egységes Európai Játékbesorolás), amely 3, 7, 12, 16 és 18 év felettieknek szóló kategóriákba sorolja tartalmaik (azaz nem a nehézségük) alapján a videójátékokat, valamint piktogramokkal jelöli az azokban előforduló káromkodást, szexet, erőszakot, illetve a játékon belüli fizetős funkciók előfordulását. Külön piktogram figyelmeztet a diszkriminatív és a félelemkeltő tartalmakra is.

Mivel a legtöbb játékmenet hosszú ideig tartó, folyamatos figyelmet és koncentrációt igényel, ezek fejlesztése a gyerekek impulzivitását is csökkentheti, segítve azt a képességet, hogy akár a tanórákon is összeszedettebbek legyenek. Így áttételesen akár jobb tanulmányi eredmények eléréséhez is hozzájárulhat a (megfelelő mértékben gyakorolt, helyén kezelt) videójátékozás. 

A vizsgálatok különösen jól látható eredményeket mutattak a diszlexiás fiatalokkal végzett kísérletekben. Mivel a diszlexia a vizuális figyelem problémáiból adódik, a képernyő előtti, folyamatos figyelmet és reakciót igénylő játékok segíthetnek a leküzdésében.

Az öregedés miatti koncentrációs és memóriazavarok, szem-kéz koordináció gyengülése ellen is hatékony eszköz lehet a játék. Az időskori életminőség fenntartásához, javításához is hozzájárulhat tehát, ha rendszeresen leülünk játszani. 

Bizonyos szimulátorjátékok e-sport változatai szinte pontosan olyan készségeket igényelnek, mintha a valódi sportot gyakorolnánk, csupán annak veszélyei és extrém költségei nélkül, így jóval szélesebb rétegeknek lehetővé teszi az abban való részvételt. A játékok elérése egyszerű, és a világháló által már nemzetközileg is sikeresek lehetnek azok a játékosok, akik tehetségesek és komolyan is veszik a játékot (ilyen például az autóversenyzés, ahol a profi e-sport-versenyzők a valódi sofőrökhöz hasonlóan nemzetközi versenyeken teszik magukat próbára és a nagy Forma-1-es csapatok e-sport-szekcióiban játszanak). 

Mint mindenben, ebben is a mértékletesség a kulcs. A túlzásba vitt játék, mint minden, képernyő előtti, ülő tevékenység, elhízáshoz és a társas kapcsolatok beszűküléséhez vezethet. Ha rendszeresen videójátékozó gyermekünkön, ismerősünkön azt látjuk, hogy a játékszenvedély élete egyéb területeinek (munka, tanulás, család, sport) a rovására megy, egyre több időt tölt játékkal és akár elvonási tünetek jelentkeznek nála, ha nincs módja játszani, ideje figyelmeztetni: függővé vált. A játékfüggőség jeleiről és megelőzéséről a gamer gyerekek szüleinek készült kézikönyvet bemutató cikkünkben írunk.

A kiegyensúlyozott életmód részeként kikapcsoló lehet, ha leülünk a konzol vagy a számítógép elé. Az e-sport legjobbjai szinte minden interjúban elmondják, hogy a sok-sok gyakorlás mellett saját maguk fizikai és mentális jóllétére is fokozottan odafigyelnek, ami fontos összetevője a sikerüknek. Ezt a tanácsot érdemes akkor is megfogadnunk, ha a videójátékot nem profiként, csak kedvtelésből űzzük.

Megbélyegzés helyett érdemes tehát árnyaltan tekintenünk a videójátékokra, és mint ahogyan a technológiai fejlődés egyéb jelenségeit, ezt is árnyaltan kezelni, együtt látva előnyeit és árnyoldalait.